Max Weber 1904-05-ben publikálta A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme című vaskos tanulmányát. Ebben azt vizsgálta meg, milyen összefüggés van bizonyos vallások sajátosságai és a kapitalista vállalkozások szellemisége között. Határozottan hangsúlyozta, hogy „a legkevésbé sem fogunk védelmezni olyan balga-doktrinér tézist, mint például azt, hogy a kapitalista szellem… csakis a reformáció bizonyos hatásainak következtében jöhetett létre, vagy akár azt, hogy a kapitalizmus mint gazdasági rendszer a reformáció terméke”. Vizsgálódásai végén mégis megállapította, hogy „a modern kapitalista szellemnek, s nem csak e szellemnek, hanem az egész modern kultúrának egyik döntő alkotórésze: a hivatás gondolatán alapuló racionális életvezetés a keresztény aszkézis szelleméből született… Mióta az aszkézis a szerzetesi cellákból áttevődött a hivatás világába és az evilági erkölcsösséget uralni kezdte, egyúttal abban is közreműködött, hogy felépüljön a mechanikus-gépi termelés technikai és gazdasági előfeltételeihez kötött modern gazdasági rend hatalmas kozmosza.” (Bp. 1982, Gondolat. 285., 287. o.)